Kedves Olvasóink jobb kiszolgálása érdekében mostantól a Dialóg Campus Kiadó saját kiadványai mellett más szakkönyvkiadók kötetei is megrendelhetők weboldalunkon.
Kedves Megrendelőink! Az Önök által megrendelt csomagok háznál történő kézbesítése során, - amennyiben első alkalommal az nem sikerült – a második kézbesítés előtt a Magyar Posta munkatársai telefonon egyeztetnek a címzettel a küldemény átvételének időpontjáról, hozzájárulva ezáltal a csomagok mielőbbi, sikeres célba juttatásához.
Felhívjuk tisztelt megrendelőink figyelmét, hogy az általános üzleti feltételeink szerint, amennyiben a megrendelt terméket személyesen kívánja átvenni könyvesboltjainkban, akkor a kedvezmény mértéke 20%!
Magyarországon is egyre nő a könyvek, főként a szakkönyvek illegális másolásának sajnálatos tendenciája.
Néhány neves könyves egyesület és kiadó összefogásában országos méretű kampány indult az illegális fénymásolás és internet le- és feltöltés jelentős visszaszorítására.
A kampányt a oldalon Ön is figyelemmel követheti, ahol aktuális híreket olvashat a témában, sajtóinfókat találhat, olvashat a szerzői jogokról, illetve megtudhatja, milyen időszerű programok zajlanak a kampány keretében.
A cikk folytatásában egy kis ízelítőt adunk a egyetemistáknak, főiskolásoknak szóló tematikus számában az illegális másolással kapcsolatban megjelent cikkekből.
Fogjunk össze könyveink védelmére!
A könyvgyártás nagyon költséges folyamat. Hogy miként lesz egy ötletből könyv? Ki és mi minden szükséges egy EREDETI KÖTET elkészültéhez?
Sokan jól ismerik ezt az alkotó folyamatot, mások csak néhány elemét látják. Az utóbbi évtized műszaki fejlődése a könyvkészítést is modernizálta. Ám éppen ez a technológiai fejlődés járult hozzá a fénymásolás technikai fejlesztésével ahhoz, hogy a könyvek veszélybe kerültek. Olyannyira, hogy ezt már a bőrén érzi a teljes szakma, mely könyvek előállításával, kiadásával és kereskedelmével foglalkozik.
Mert egy EREDETI KÖNYV előállítása, terjesztése nagyon sok ember alkotó munkáját és befektetését igényli. AZ ILLEGÁLIS KÖNYMÁSOLÓK – SEM A FÉNYMÁSOLÓ CÉGEK, SEM A MÁSOLTATÓK –, A KÖNYKIADÁS KÖLTSÉGEIBŐL SEMMIT SEM FIZETNEK! Hogy mire kell ekkora befektetés? Ha végiglapozza a következő kis képregényt, röviden megismerkedhet a KÖNYVEK SZÜLETÉSÉVEL.
És még valamivel: az ILLEGÁLIS KÖNYVMÁSOLÁS szomorú jelenség. Ügyvédek, kiadóvezetők, szerzők, kereskedők nyilatkoznak lapunkban panaszosan, keserűen vagy éppen felindultan. Mert az illegális másolás az, ami a könyvekkel foglalkozó emberek létét az utóbbi években alapjaiban veszélyezteti. Aki ILLEGÁLISAN könyvet másoltat, vagy olyan másoló céget üzemeltet, ahol ilyen illegális másolás elkövethető, AZ A KÖNYV ELLENSÉGE.
A magyar szerzők, könyvkiadók, nyomdák és könyvterjesztők nem nézhetik tovább tétlenül, hogy szellemi és anyagi javaik, vagy éppen munkahelyeik az illegális könyvmásolás, a jogtalan internetletöltések miatt veszélybe kerüljenek.
Ezért a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete, a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülése és a Nyomda- és Papíripari Szövetség támogatásával elindítunk egy kampányt az illegális könyvmásolás ellen. Ennek segítésére megalakítottuk a Magyar Könyvkiadók Másolás Elleni Munkacsoportját. Ez a munkacsoport, közelebbről annak egyik tagja, a Dialóg Campus Kiadó koordinálja és egyben szervezi a kampányt.
CÉLUNK AZ ILLEGÁLIS FÉNYMÁSOLÁS ÉS INTERNETES LE- ÉS FELTÖLTÉS JELENTŐS VISSZASZORÍTÁSA.
Ennek érdekében ez év őszétől egy ORSZÁGOS KAMPÁNYT indítunk a kalózmásolások, kalóz letöltések ellen, mégpedig kettős céllal:
1. Szeretnénk MEGGYŐZNI a könyvolvasókat, könyvhasználókat, különösen az egyetemi- és főiskolai hallgatókat, és sok egyetemi-főiskolai oktatót, szerzőt is, hogy az illegális fénymásolás és internetes fel- és letöltés nemcsak a szerzők, kiadók jogait sérti, hanem egy egész szakma létét veszélyeztető tevékenység.
2. Minden jogi és más törvényes eszközzel keményen fellépünk az illegális másolások, és az azokat lehetővé tévő fénymásoló cégek, vagy le- és feltöltések megvalósításában közreműködők és az azt segítő intézmények ellen.
Sokkal több forog kockán, mint egyetlen ágazat szűk érdekei. A könyves szakma megingása a kultúra és az oktatás létét, intézményeit és szereplőit veszélyezteti. Meggyőződésünk, hogy ezt, a kultúrát, az oktatást és a könyvszakmát alapjaiban veszélyeztető helyzetet ártalmatlanná tenni csak Önökkel, az olvasó és tanuló nagyközönséggel együtt lehetséges. Ehhez kérjük mindannyiuk segítségét.
GONDOLJÁK MEG!
Budapest, 2009. november 02. A Magyar Könyvkiadók Másolás Elleni Munkacsoportja
Könyvkiadók gondolatai a fénymásolásról
Levespor vagy házi koszt, igazi könyv vagy könyvnek látszó tárgy?
Három jelentős magyar szakkönyvkiadó, egyben egyetemi tankönyvkiadó vezetőjének véleményét kérdeztük a fénymásolásról, a megváltozott tankönyvhasználati szokásokról, saját tapasztalataikon keresztül.
„Ha érzékenyebben viszonyulnak értékeinkhez, már örülni fogunk” VARGA ZOLTÁN, SZÁZADVÉG KIADÓ
Sok minden változott az elmúlt évtizedben: a magyar felsőoktatás egésze, az anyagi körülmények, a technika, az erkölcsi hozzáállás. Hadd emeljek ki néhány dolgot a sűrűjéből! Egyre kevesebb a tartós magyar tankönyv, hiszen szinte minden felsőoktatási intézmény szinte minden jelentős tárgyára saját oktatóival irat könyvet, jegyzetet, állíttat össze szöveggyűjteményt. Ez azért jó a hallgatóknak, mert oktatóik elvárásaihoz könnyebben alkalmazkodhatnak, de ezáltal kisebbek a példányszámok, így drágábbak a könyvek, és az oktatók változásával pedig hamar „el is avulnak”.
Gyakran viszont nem is állnak elő tankönyvvel, hanem terjed a gondozatlan szövegek megjelentetése, s a „tankönyveknek látszó tárgyak” készítése. A szövegszerkesztővel éppen csak ráncba szedett szövegek sokszorosítása olyan távol áll a könyvkiadástól, mint a levespor a házi koszttól. Hozzájárul ahhoz, hogy alábbszálljanak az olvasói igények, sőt, a hallgatói kéziratok minősége is egyértelműen romlik, csökken a tudományos színvonal. A vacak nyilvánvalóan olcsóbb, de ebbe a lejtőn lefelé folytatott versenyben tönkremegy az a kiadó, amely nem hajlandó lejjebb adni a színvonalból. Jó az a hallgatónak, ha elszokik a minőségi könyvtől? Ha azt hiszi, hogy a neves oktató nem tud helyesen írni? Elgépelte az évszámot vagy rosszul is tudja? Halljuk, hogy a tankönyv drága. Az árképzés mögött azonban sok minden húzódik meg. Például az, hogy az állam gyakorlatilag kivonult a felsőoktatási tankönyvtámogatásból, a felsőoktatási könyvtáraknak nincs pénzük nagyobb példányszámok vásárlására a tankönyveket kiegészítő szakkönyvekből. Több, mint könyvszakmai belügy az a tény, hogy a kereskedelem a terheit és a kockázatait immár mértéken felül hárítja át a kiadókra: a kiadó fizesse ki a szerzőket, a kéziratok gondozását, a nyomdát és saját rezsijét a könyv árának megmaradt kb. 40 százalékából. Mekkora legyen az a tankönyvár, amelynek 40 százalékából a kiadó megélhet? Meg tudja azt a hallgató fizetni? A sokszorosítási technika egyszerű, gyors, demokratikus és személytelen: a fénymásoló mellől nem látszik a szerkesztő verítékes munkától gyöngyöző homloka vagy a meglopott szerző fájdalmas tekintete. A technika rohamos fejlődésével az erkölcs nyilván nem is tarthat lépést. A ma hallgatóinak azonban tudniuk kell, hogy maholnap tőlük is mindent ellophatnak szinte észrevétlenül, lefölözhetnek mások hasonló „elvek” és „mechanizmusok” alapján az élet szinte minden területén. Az egykori diákot virtuálisan ugyanígy kifoszthatják és ki is fosztják majd a saját munkája során, ha ez így megy tovább. Ha a fentieket olvasóink megfontolják és tankönyvhasználóként is érzékenyebben viszonyulnak értékeinkhez, már örülni fogunk. Az igazi munka pedig a kiadókra és az egyetemekre vár közösen.
„A könyv befektetés” FARKASVÖLGYI FRIGYESNÉ, MEDICINA KIADÓ
Aktívan követem saját könyveink sorsát, az illegális sokszorosítás trendjeit, sértettként sajnos nemegyszer megfordultam bírósági tárgyalásokon is. Megdöbbent, mennyire máshogy viszonyulnak a hallgatók a könyvekhez, mint akár csak egy évtizede. Szemléletes példája ennek, amikor az egyetemeken szervezett tankönyvbörzékre a hallgató hozza a könyv saját fénymásolt változatát – eladni. A 6-7 évvel ezelőtti arányokhoz képest is hatalmas visszaesés következett be a könyveladásokban.
Akkoriban a hallgatók 90%-a az összes könyvet megvásárolta, a könyv árának jelentős részét az egyetemi és a kiadói támogatások fedezték. Mára ez a támogatás jelentősen lecsökkent – nem a Kiadó részéről – a könyvárak, előállítási költségek pedig nőnek. Most a hallgatók kb. 40%-a veszi meg a tankönyveket. „Mi kerül ezen ennyibe?” A hallgatók elképzelni sem tudják, mekkora anyagi és szellemi energia fekszik egy könyv elkészültében, ami addig egyáltalán nem térül meg, amíg bizonyos darabszámot el nem adunk belőle. Különösen szomorú, hogy az egyetemisták igazságos dolognak tartják a könyvek fénymásolását, és maximálisan megvetik a kiadót. Kaptam olyan hallgatói levelet, amelynek írója arra hivatkozik, hogy szegény fénymásolónak is élnie kell valamiből. A fénymásoló szalonok meg nem szívbajosak, tapasztalatom szerint sokan még azt is megteszik, hogy külön – olcsóbb – árat szabnak meg a könyvmásolásra. Egy könyv, különösen annak, aki – hogy a mi szakterületünknél maradjak – orvos szeretne lenni hatalmas érték. Úgy látom, mintha mára megkopott volna a könyv szeretete és becsülete. Pedig a könyv befektetés, nemcsak a kiadó részéről, hanem az olvasóéról is. Igaz, hogy egyszer be kell ruházni a megvételébe, de ez az összeg jócskán megtérül. Sokszor hallhatjuk tudós emberektől, a szakma nagyjaitól: „az összes régi tankönyvem ott van még a polcomon.” A könyv biztonságot nyújtó szellemi tartalék, a hozzá való viszony a szakmaiság egészére kihat. Szeretném, ha tennénk azért, hogy a könyvhasználati szokásokban ne az igénytelenség uralkodjon.
„Ideje divatba hozni az intellektuális sznobizmust” VOTISKY ZSUZSA, TYPOTEX KIADÓ
Igen, megváltoztak a hallgatói tankönyvhasználati szokások. Sokféle alternatívája akad a könyveknek: kezdve az egy hallgató által írt jegyzettel (amelyet lefénymásolnak), a tábláról mobiltelefonnal fotózott képeken át a különböző file-cserélőkre feltett, könyvekből készített pdf file-okig. A mi könyveinket is rendszeresen fénymásolják, szkennelik, de nem tudunk nyomozni, rajtaütni, ez túlmegy egy könyvkiadó hatáskörén.
Próbálunk inkább alkalmazkodni a megváltozott szokásokhoz, elkészítettük az első kiadói elektronikus felületet: www.interkonyv.hu, ahol a fénymásolásnál olcsóbban lehet a könyvekhez jutni. A jelmondatunk: „E-könyvek egy helyen, legálisan és olcsón”. Nemcsak nyugatra tekintve látjuk, hogy a nagy keleti országok (oroszok, kínaiak, indiaiak) is ebben látják a könyv múlhatatlan értékét, és sürögnek-forognak a Frankfurti Könyvvásáron és a többi rangos nemzetközi könyves rendezvényen. Meggyőződésem, hogy a fénymásolt könyv semmibe veszi a szerzőt, a kiadót, de az egyetemet és az oktatót is. Persze lehet cinikusnak lenni, és semmibe venni a felsoroltakat, de az kinek jó? Itt az ideje divatba hozni az intellektuális sznobizmust. Ha egy hallgató valamelyik tárgyát komolyan, hosszútávra tudnivalónak tartja, ha jelezni akarja, hogy a tudásanyagot elsajátította, akkor érdemes könyvet venni. El kell olvasni (hogy a fejében legyen), és a könyvespolcra tenni, hogy más is tudja egy szempillantás alatt hogy milyen jó fej az illető, hisz ez és ez a könyv megvan neki.
„Világjelenség az illegális másolás, de az is, hogy keményen fellépnek ellene.” DR. BÁZING ZSUZSA, DIALÓG CAMPUS KIADÓ
Miért terjed így a fénymásolás és az internet-letöltés? Miért jutottunk ide Európában és Magyarországon? A sok ok közül a kiemelnék négyet. A „bolognai-modell” bevezetése biztosan az egyik ok . Általános a vélemény – lassan egész Európában –, hogy a „bolognai képzési rendszer miatt leromlott az egyetemi oktatás színvonala (tisztelet a kivételnek), több nyugati egyetemen már a hallgatók is tiltakozásokat szerveztek emiatt. A színvonal csökkenése kihat a hallgatói és oktatói tankönyvhasználatra, „tankönyvkultúrára” is.
A gyors képzési rendben a hallgatók nem fektetnek kellő hangsúlyt arra, hogy egy magára valamit adó szakember módjára egy kisebb szakkönyvtárba invesztáljanak, hanem előnyben részesítik a gyorsabb, olcsóbb és ezáltal tartalmilag és formailag is igénytelen megoldásokat. Így terjed egyre inkább a fénymásolás és a tankönyvek „lebutítása”, ami önmagában is azt sugallja, hogy nincs értelme megvenni egy komoly, értékes – és persze drága –, tankönyvet. Elég az is, ha a tárgy tanára, vagy évfolyamtársak által összeállított, az internetre feltett, vagy fénymásolt „tananyagból” készülnek fel a vizsgára. Egész tankönyvi anyag szinte már nem is kell, sokkal inkább csak egyes fejezeteket tesznek kötelezővé a tanárok, amelyek lemásolása nem gond, persze csak akkor, ha azt már valaki könyv formájában megjelentette! A szomorú az, hogy ennyiből le is tudnak így vizsgázni. Sajnos itt néhányan a tárgyat oktató tanárok közül – jóhiszeműen –, is aktívan benne vannak az „internetre-terelésben”. Nem is gondolva arra, hogy hiába a saját művük egy könyv, annak felhasználási jogai a szerződése ideje alatt a kiadóé, és abból részleteket sem tehet fel a netre, nem küldhet el e-mailben oldalakat a hallgatóknak. Még akkor sem, ha „jószívű”, lehet hogy a körülmények hatására teszi ezt, de közben maga is vesztese ennek. Nem függ össze szorosan a bolognai folyamattal, de... én nagyon szeretem az egyetemek környékén a teli szórakozóhelyeket látni, én is jártam oda, amikor egyetmista voltam. De mintha, ma egy kicsit megfordult volna a sorrend és a hallgatók előbb áldoznának életviteli dolgokra, mint a tanulmányaikra, nekem legalábbis sokszor ez a benyomásom. Így ha maradt pénz könyvre, akkor, ha nem akkor pedig irány a másoló. Persze itt is van még egy-két pozitív példa, de mintha a számuk fogyatkozna. A hallgatói bónok (tankönyvvásárlási keret) megszüntetése – ez egy tipikusan magyar jelenség, de sajnos nagy szerepet játszik a fénymásolás elterjedésében. Amióta az oktatási kormány „beolvasztotta” a hallgatói bónt más hallgatói juttatásokba, azóta a hallgatók még annyian sem látogatják a könyvesboltokat, mint korábban. Amíg a bónrendszer élt, az egyetemisták joggal érezték, hogy a tankönyvvásárlás komoly, a tanulmányokhoz szervesen kapcsolódó dolog, lám, azt támogatja az állam is. Néhányan pedig, ha másért nem, de legalább a bón beváltása miatt, bementek egy könyvesboltba. Ez ma nincs, és a beolvasztásból elolvasztás lett. Tipikus téves, íróasztal mellett meghozott minisztériumi intézkedés volt ez (is). A tankönyvkészítés kiadói támogatásának megszüntetése – szintén az Oktatási és Kulturális Minisztérium döntése. Teljes mértékben megszüntették a felsőoktatási tankönyvek előállításának kiadói támogatását, és valójában átpasszolták ezt a feladatot az egyetemeknek. Közülük kevesen ezt meg is teszik, a többség viszont minőségen aluli „jegyzeteket” ad ki. A kiadók pedig kénytelenek a könyvárakat emelni, illetve a kis példányszámú könyvek kiadását megszüntetni, utánnyomásaikat leállítani. Ezzel szükségszerűen terjed a még piacon lévő könyvek másolása. Az OKM szakszerűtlen, a dolgokat csak a technika irányából megközelítő, „internetes-tananyagfejlesztési” politikája oda vezetett, hogy milliárdos pályázatok kerültek kiírásra a professzionális könyvkiadók háttérbe szorításával. Az egész világon ma az elektronikus és a nyomtatott tartalmak kombinációja az irány, és nem a kizárólagosan – fekete-fehéren látva –, ez, vagy az. Vannak olyan szakanyagok, amik csak elektronikus formában gyakorlatilag használhatatlanok és kinyomtatásuk házi nyomtatókon többe kerül, mint egy normál könyv vagy egyenesen élvezhetetlenek. Ez nem csak súlyos, ez egyenesen katasztrófális tévedés, eredménye pedig senkinek sem látható. Mondom ezt annak ellenére, hogy én alapvetően híve vagyok az elektronikus kiadásnak. A negyedik okként a fénymásolók „különös” lehetőségeiről is szólni kell. Ez egy nagyon finom fogalmazás, valójában arról van szó, hogy a fénymásolók semmit nem viselnek a könyvkiadás költségeiből. Egyszerűen nemfizető potyautas módjára élvezik azt a számukra nagyszerű lehetőséget, hogy a szerzők és a könyvkiadók nagy invesztíciókból létrehoznak valamit, ami aztán a fénymásolás útján nekik fiadzik. Nagyon jó üzlet ez, és mivel gyakran szürke, még adót sem kell fizetni érte. Megéri nekik kockáztatni, különösen a mostani közállapotokban. Mert ugye, ki figyel oda, kit érdekel ez a könyvkiadókon kívül. A kiadók, a szerzők nem nyomozó hatóságok, de ölbe tett kézzel sem ülhetnek, mondván hogy: jó-jó, ez a „kor szava”, ellopják a tulajdonukat, nahát, több is veszett Mohácsnál. Világjelenség a jogtalan másolás, de most már az is, hogy komolyan fellépnek ellene. Meg kell nézni a angol-német eredményeket e téren. Éppen azon dolgoznak nemzetközi kiadói szervezetek, hogy a jogtalan tartalomcserélő helyeket feltérképezzék és adatbázist hozzanak létre róluk. Ott már bizony napi gyakorlat, hogy valaki egy jogtalan letöltésért azonnal kapja a több száz eurós büntetést. Nálunk is megoldást kell találni és csak remélni lehet, hogy ennek az jogtalan és csak feszültségeket szülő állapotnak hamarosan vége lesz.
Kitekintés
Német könyv-, film/video, zenemű- kiadók a kalózmásolás ellen
CopyPolice – egy kezdeményezés a zene és a videoletöltések ellen
Már az elnevezés is – Police –, utal arra, hogy német kiadók nem bánnak kesztyűs kézzel a könyv-, zenemű- és filmmásolókkal. A magyar könyvkiadók első lépésként a MEGGYŐZÉS mellett döntöttek. A német könyv- és zeneműkiadók a kalózmásolás és az internet-kalózkodás ellen nagyon kemény eszközökkel lépnek fel. A könyv vagy CD-másolást, internetes könyv vagy video-letöltéseket a nevén nevezik: ez a tevékenység nem más, mint LOPÁS. Gondoljunk bele – írják -, hogy valaki a bankszámlájáról leemel egy nagyobb összeget, és Ön semmit nem tud ellene tenni. Feltehetően jogosan lenne dühös, és mindent megtenne azért, hogy visszaszerezze a pénzét. Valójában pontosan ugyanez történikaz internetes letöltések és a fénymásolás esetén is. Ez egy egész ipari csoport létét veszélyezteti, munkahelyek megszűnéséhez vezethet és már vezetett is. Mindeközben a kalózmásolást nagyon sokan „egy jó brahinak” tartják, elfelejtve azt, hogy itt egy törvénytelenség, jogsértés történik. Mégpedig olyan törvénysértés, amelyért igen komoly börtönbüntetés jár. A törvény nem-ismerete nem ment fel a vétség ellen. Hogy minél kevesebb olyan ember legyen, aki nem ismeri a szerzői jog idevonatkozó passzusait, a COPY POLICE mindent megtesz, védve ezzel minden becsületes polgárt.
A másolás nem művészet!
Ugyancsak német földön találtuk a hírt: a könyvszakma központi szervezete, a Börsenverein, munkacsoportot hozott létre a másolás ellen.
Már 2007-ben létrejött az a Kiadói Munkacsoport, amelyik fő feladatának tekinti a fénymásolás elleni harcot. A Frankfurti Könyvvásáron, majd a Lipcsei Könyvvásáron is több programot szerveztek, híres írók, zenészek, színészek résztvételével. A programok lényege: az illegális fénymásolás éles elítélése, és a törvények betartásán munkálkodók figyelmének erre a büntetendő cselekményre irányítása. A Munkacsoport igen jelentős eredményeket ért el, és jogászaik segítségével több illegális fénymásolást lepleztek le. A Munkacsoport logója és plakátja:
Igen, a fénymásolók szarkák – mondja a német munkacsoport plakátja – akik az agy, a szellem termékeit dézsmálják. Sajnos ez a jelenség Magyarországon is egyre terjed, és a küzdelmet ez év őszétől teljes komolysággal megkezdték a magyar könyvkiadók is.
Vélemények a könyvmásolásról
Akiket a nyomda szaga megcsapott
Egy „érintett” szerző szubjektív töprengése Megértem, ha az olvasó bizonyos gyanakvással kezd egy másolás ellen készült kiadványban a folyamatot elszenvedő író gondolatainak olvasásához. A helyében magam is ezt tenném, és szinte várnám: most jön a fennkölt „sóder”, a tisztességről, erkölcsről, a kiadó és a szerző ellehetetlenüléséről, vagy éppen a szép és utánozhatatlan könyvek időtállóságáról, örök értékéről.
Pár éve, az egyetemi folyosón a hallgatók kezében észrevettem frissen megjelent monográfiám spirálozott változatát. Elkértem, s láttam, hogy egy rövid bevezetőtől és az irodalomjegyzéktől eltekintve az egészet lemásolták. Csak néhányan voltak, akik mentegetőzni próbáltak: volt, aki arra hivatkozott, hogy az ösztöndíj nem elég a méregdrága tankönyvek, kommentárok megvásárlására, a törvény pedig csak a teljes művek saját célra történő másolását tiltja. Először nem tudtam eldönteni, örüljek-e a sikernek (ezek szerint művem érdemi része – noha beszerzését kötelezővé nem tettem – „többszörözésre” érdemes) vagy bosszankodjak (a boltban viszont valószínűleg halmokban áll), aztán persze az utóbbi mellett döntöttem.
Tudom, hogy a világ alaposan megváltozott és azokat is alkalmazkodásra kényszeríti, akik már régen belátták: minden jel szerint nem jó irányba halad. Néhány évtizede a könyvek másolása még értelmezhetetlen volt. Nem volt érdemes és persze nem is volt mivel. Szép, értékes kiadványokat vehettünk meg nagyon olcsón, és – hihető-e – a sokszorosítás egyetlen eszköze az általában csak külön, felsőbb engedéllyel igénybe vehető stencilgép volt. Örültünk, ha fokozatosan bővíthettük könyvtárunkat. Bújtuk a könyvesboltokat, antikváriumokat, és őszinte izgalommal vettünk kézbe egy-egy új, érdekesnek ígérkező még nyomdafestékszagú kötetet, vagy valamely régen keresett szakkönyvet, törvénymagyarázatot. Ha a használtan vásárolt kötet túlságosan viharvert volt, könyvkötőhöz vittük. Ma a könyvkötők csak szakdolgozatokat kötnek. Általában szembetűnő, hogy a hosszú távú érdekeket egyre inkább háttérbe szorítják a pillanatnyiak. A tananyag csak a vizsgáig (a vizsgára), a szakirodalom csak a dolgozat elkészültéig kell, a papír sokak szemében „korszerűtlen adathordozó”, a könyvespolcokon, ha ugyan vannak még polcok, szoftverek, CD-k, DVD-k, memóriakátrya- és pendrive-dobozocskák sorokoznak. Elektronizált világban élünk, a felgyorsult idő nem kedvez az „örök” rögzítési formáknak, a könyvek bizony drágák és nem „újraírhatóak”. Mit mondhatnék mégis? Talán azt, hogy hiszek benne: mindezek ellenére a könyvek mégsem pótolhatók. Sem elektronikus könyvtárakkal, sem szamárfüles szürke másolatokkal. Hozzánk tartoznak, mert évszázadok során tartalmuk és formájuk együtt testesítette meg azt a kulturális, tudományos közeget, azt a humán környezetet amiben éltünk, élünk. A KÖNYV kézbe vevését, zizegő lapjainak meghittségét, borítólapja végigsimítását a legkáprázatosabb monitor, a legplasztikusabb háromdimenziós kép sem pótolhatja. Fiatal olvasóim tapasztalni fogják: a rövid távra készült „egyszer-használatos” spirálozott kivonatok merőben pragmatista világa után, kicsit érettebb fejjel, sokan keresik majd megint a valódi könyvek világát. Mert ez a világ jelent állandóságot, ez jelent biztonságot. Cicero írta valahol, hogy a könyvei azért a legjobb barátai, mert mindig van rájuk ideje, s azok is mindig szabadok a számára. Hivatkozhatok persze másra is. Olykor megtisztel néhány hallgatóm, vagy jogász-kollégám annak felemlítésével, hogy szívesen olvassák tanulmányaimat, könyveimet és várják az újakat. Ilyenkor kicsit szomorúan elmondom nekik: jól esik mindezt hallanom, s én örömmel írok, talán már el is készültem megint valami nagyobb lélegzetű dologgal. Nem tudom azonban, elvárhatom-e a kiadótól, hogy megjelentesse, hiszen az előző írásaim – szinte iparszerű másolásuk miatt – éppen csak behozták a ráfordítási költségeket. A kópiákkal tehát nemcsak engem fosztanak meg a publikálástól, magukat is attól, hogy újabb, aktuálisabb ismeretekhez jussanak. Nem vagyok naiv, tudom, hogy biztos sikerrel önmagában sem az öntudatra, sem arra nem hivatkozhatok, hogy a másolással veszélybe kerülhet az új művek megjelenése is. Ám ha ezekhez a meggondolásokhoz a kiadók mértéktartó árképzéssel, ésszerű, differenciált és kézzelfogható kedvezményekkel, akciókkal is hozzájárulnak, talán többen lesznek, akik úgy gondolják majd, okosabb és tisztességesebb valamivel többet fizetni a könyvért, mint a másolásért. Mi, szerzők, meg azon leszünk, hogy tőlünk telhetően időtálló kéziratok szülessenek; olyanok, melyek tartalma méltó az igazi könyvek semmiféle többszörözéssel nem reprodukálható külalakjához, megjelenéséhez is.
Dr. Tóth Mihály jogász, egyetemi tanár a PPKE Büntetőeljárás-jogi és Kriminalisztikai Tanszékének és a PTE ÁJK Büntetőjogi Tanszékének vezetője
„…a Karon mindenki az első ösztöndíjra vár” Ambivalens érzéseim vannak a könyvmásolással kapcsolatban. Szerzőként és olvasóként is.
Mint szerző természetesen annak örülök, ha minél többen olvassák a könyveimet, s ha ennek az az útja, hogy művem fénymásolatban terjed – ám legyen. Még mindig jobb, mintha a könyvespolcon vagy egy antikváriumban porosodnék. Ugyanakkor anyagilag természetesen rosszul járok, mert ha kiadómmal az eladott példányszám alapján állapodtunk meg a honoráriumban, a fénymásolás az én üzletemet is rontja. Olvasói oldalról sem egyértelmű a helyzet. Aki egy könyvben nem csupán olvasmányt, hanem műtárgyat is lát, nyilván nem elégszik meg egy gyűrött fénymásolattal. (Bár az olcsó papírkötést már csak egy lépés választja el a házi barkácsolástól.)
Más kérdés, hogy a mai könyvárak mellett a családi bibliotéka gyarapítása már-már luxusszámba megy. Drága a könyv. Már hallom is a kiadók (és a magas eladási árban érdekelt szerzők) felszisszenését: mihez képest? Nyilvánvalóan az átlagfizetéshez, a megélhetési költségekhez képest. Egy 2-3000 forintos könyvvásárlás bizony komoly „beruházásnak” számít egy olyan családban, ahol csak a fűtésre tízezrek mennek el és növésben lévő gyermekek élelmezéséről, ruházkodásáról kell gondoskodni. Egy saját példa: egyetemista diákjaimat kérdeztem a minap, beszerezték-e már a kis könyvecskét, amiből vizsgáztatni fogom őket. A válasz fejvakarás, majd kibökték: „a karon mindenki az első ösztöndíjra vár”. Természetesen benézhetnénk egy-egy diszkóba, hányszor nagyobb összegek gurulnak le a torkokon és szállnak el füst formájában egy tankönyv áránál, de akkor megrekednénk Bokros Lajos demagógiájánál. A potenciális olvasók többsége nyilvánvalóan napi küzdelmet folytat a családi kassza egyensúlyban tartásáért. Mi lehet a megoldás? Ezt egyedül az állami támogatásban látom. Támogatni kell a tankönyvkiadókat, az igényes könyvek kiadóit, hogy megfizethető áron kínálhassák portékájukat. Ennek forrása például a játékgépek, szerencsejátékok, dohánytermékek és szeszesitalok jövedéki adójának megemelése lehetne.
Dr. Havasi János újságíró, az MTV Határon Túli Szerkesztőség vezetője, a PTE Kommunikációs Szakának óraadó tanára
„Ne másoljon! Nálunk nyugodtan olvashatja és kijegyzetelheti” Mi lenne, ha mindenki másolná a könyveket? Gondolom, sokaknak felkopna az álla.
Nem csak a szerzőknek, szerkesztőknek, tördelőknek, kiadóknak, hanem a nyomdászoknak és bizony, a könyvesboltosoknak is, hiszen egy kötet előállításához és értékesítéséhez sokak munkájára van szükség. Alapvetően morális kérdés a szerzői jogok védelme. Az egyik oldal az információhoz való hozzáférés joga, ami mindenkit megillet. Az Írók Boltja is híve ennek, hiszen elsőként ebben a könyvesboltban jelentek meg a kávézóasztalok – híres elődjéhez, a valamikori Japán Kávéházhoz hasonlóan.
Nálunk a vásárlók kényelmesen le tudnak ülni, beleolvashatnak a művekbe, kijegyzetelhetik az őket érdeklő részeket, sőt olykor akár egész nap olvashatják is azokat. Erre a célra állnak minden állampolgár rendelkezésére a közkönyvtárak is. Másrészt viszont a könyvek fénymásolása – nyilván nem a 3–5 oldalas másolásokra gondolok elsősorban, hanem 50–100–300 oldalak kimásolására – lopás, és nemcsak a szellemi termék eltulajdonítása, hanem fizikai értelemben is lopás, hiszen minden fénymásolt könyv egy-egy valódi kötetről, ahelyett készül, megfosztva ezzel az eredeti könyvet attól a lehetőségtől, hogy megvegyék. És akkor még az esztétikai vonatkozásokról nem is beszéltünk…
Hományi Péter a budapesti Írók Boltja eladója
Az illegális másolás elleni országos kampány hivatalos weblapján - - végiglapozhatják az egyetemistáknak, főiskolásoknak szóló tematikus magazint.
ORSZÁGOS KAMPÁNY AZ ILLEGÁLIS KÖNYVMÁSOLÁS ELLEN 
